Meditációs központok és feladatuk

Mit tehetünk érted?

Értem? Légy egyenes, élvezd az életet, maradj friss és inspiráló – ezzel mindent megtettél. Büszke szeretnék lenni rátok. Büszke arra, hogy felnőtt, friss, örömteli emberi lények válnak belőletek. Ezt akarom érezni.

Buddhizmus ma: mi a célja a központoknak?

Láma Ole Nydahl: Központjainknak célja, hogy megszilárdítsák a dharmát, olyan helyet biztosítva az embereknek, ahol találkozhatnak a tanításokkal és a megfelelően képzett tanítókkal. Akadnak olyan buddhista tanítók, akik megpróbálnak központok nélkül boldogulni, így például Szögyal tulku, aztán vannak olyanok, akik próbálkoznak központok létrehozásával, így Namkhai Norbu rinpocse, de nekünk sokkal több van belőlük. Mi sokkal sikeresebbnek bizonyulunk központjaink kiterjedt hálózatával, melyek kapcsolatban állnak egymással, és mind ugyanazt kínálják. Csoportokat alakítunk, nem hierarchikus közösségeket – az emberek egymás barátai lesznek, nem a főnökeik. Ez egy fantasztikus dolog…

Ez a te ötleted volt, vagy a 16. Karmapáé?

Talán az enyém, azonban Karmapa erőteljes áldását adta rá. Nagyon örült neki.

Hogyan maradhatnak a központok mindig frissek?

Az, hogy képesek vagyunk a dolgokat frissen tartani, és hatékonyan dolgozni, nagyrészt a számítógépeknek és az internetnek köszönhető – az információ elképesztő terjedésének. Ez történik ma, régen ez nem volt lehetséges. Korábban, amikor még minden leveleken keresztül terjedt, nem volt nehéz egy központjaink „leszakadnia”, és a saját dolgaiba bonyolódnia. Nem azért, mert ők így szerették volna, hanem mert nem rendelkeztek más információkkal. Manapság közelebb vagyunk a tanítóinkhoz, mint bármikor máskor a világtörténelemben. Még Tibetben sem volt ilyen minden szintre kiterjedő közeli kapcsolat, pidig ott a tanítvány és a tanító gyakran egy házban lakott. Hallhatunk Milarepa óriási odaadásáról Marpa felé, ami csodálatos dolog, azonban valójában elég kevés volt a kommunikáció közöttük ritkán találkoztak. Csak az odaadásról volt szó. Manapság még odaadás nélkül is élhetünk egy buddhista faluban, és részt vehetünk mindenben ami történik.

A központok az élő kicserélődéstől frissek, az állandó történésektől. Végső soron persze maga a tudat a frissesség időtlen forrása. Mivel mi a tudattal dolgozunk, ezt szeretnénk megismerni, garantált számunkra az állandó frissesség. Ami a jógi tudatot illeti, 63 éves vagyok, és még mindig tinédzsernek érzem magam. Ha meditálsz, a tudattal dolgozol, minden mindig friss. Ez egyszerűen így van. A test idővel tönkremegy, de a tudatod ettől még friss és jól érzi magát.

A központokat vezető emberek változnak, gyakran felhagynak e tevékenységükkel. hogyan oszthatók meg jól a különböző aktivitások és felelősségek, és hogyan inspirálhatók munkára az új emberek?

Van néhány olyan hely Németországban, ahol ez igen nehéz volt. Egyfajta generációs eltolódás ment végbe: a régieket elragadta a család és az élet, és fiatalabbak új csoportja költözött helyükre. Amit szinte mindenhol sikerült megvalósítanunk, hogy az idősebbeket olyan helyekre költöztettük, ahol rajtuk keresztül kapcsolatba kerülhettünk a társadalommal, ahol minket képviseltek, lés ahol számos dolgot tehettek értünk, míg az újak, akik rendelkeznek elég idővel és energiával, szabad utat kapva részt vehettek bármiben és dolgozhattak. Szerintem ez így nagyon nagyszerű.

Számos központ szervez kurzushétvégéket utazótanítókkal. ők gyakran tanítanak a közös meditációs gyakorlás helyett. Mennyire fontos, hogy együtt meditáljuk az utazótanítókkal és ne csak a tanításaikat hallgassuk?

Nézzük meg mi alakul önmagától. Ha meditációs kurzus van, az nagyszerű. Ha az embereknek sok kérdésük van, az is jó. Ez ugyanannak a dolognak a két oldala. Persze, ha az emberek egyik fele meditálni akar, a másik fele viszont tanítást szeretne hallgatni, akkor meg kell beszélni a központban, hogy mit kérünk a tanítótól. Úgy gondolom, hogy az utazótanítóink legtöbbje képes kezelni a legtöbb helyzetet.

Néha szervezünk elvonulásokat utazótanítók nélkül is….

Kitűnő. Ekkor ti vagyok az utazótanítók. Főleg a befogadóképességtől és a tapasztalattól függ, mivel foglalkozunk. Most már mindenki tízpercesekkel kezd, amiben egyesek egyszerűen jobbnak bizonyulnak, mint mások. Idővel környező központokban híre megy, hogy valaki nagyon jól tud beszélni a múlandóságról, ezért megkérik, hogy látogasson el hozzájuk. Először tehát odamegy, aztán egy másik csoporthoz is ellátogat, majd eljön hozzánk, egy darabig együtt utazik velünk, én pedig azt mondom neki: „Ha már tanítasz Csehországban, miért nem próbálod meg Szlovákiában és Lengyelországban is?” Ezután ő elmegy ide, meg oda. Végül azzal fordulok hozzá: „Tudsz angolul? Tanulj meg, és gyere el Amerikába…” Ez így működik. El akarjuk kerülni, hogy merev iskolává váljunk, láttunk már ilyet a Kamalasílánál, láttunk ilyet a KIBI-n, és nem akarjuk látni Karma Gönben – magyarán az olyan helyeken, ahol sok merev ember gyűlik össze, akik nem elég érdekesek és izgalmasak. Azt próbáljuk elérni, hogy a mi embereink állandóan járjanak-keljenek, mozgásban legyenek, és az élet minden területén fejlődjenek. Ami Karma Gönt illeti, meg kell érteni, hogy vannak helyek azok számára, akik tanulni szeretnének, de nem csapatokban. Azok az emberek, akik nem illeszkednek be a központokba, akik inkább „tanulós” és magányos típusok, azok számára is van hely. Azonban a legfontosabb a központok aktivitása. Karma Gönben speciális kurzusok is vannak a buddhista szövegek fordítói számára. Nekik nem kell csapatembereknek lenniük, nem kell centrumembereknek lenniük. Ők azzal hasznosak, amit tanulnak. Az első emberek a gelugoktól érkeztek, már a hatvanas évek elején. Mindenhol ott voltak: Koppenhágában, Hamburgban, Bonnban, minden felé. A Dalai Láma rengeteget küldött belőlük. Valószínűleg azt szerette volna tőlük, hogy központokat indítsanak, elindítsák a buddhista aktivitást. Azonban ez nem történt meg: tanult emberek voltak, nem gyakoroltak vonzerőt a tömegre. Ezért, amikor megérkeztünk, terranulius, üres terület fogadott bennünket – senki sem foglalkozott a meditációval. Miközben ők szövegek felett folytattak vitákat, vagy egyetemeket és könyvtárakat fésültek át tibeti szövegekért, mi megjelentünk, elindítottuk a központokat, és minden úgy történt, ahogy történt. Igazán különleges dolog volt…

Gyakorlóvonal vagyunk. sokan az alapgyakorlatokat végzik fő gyakorlatként. honnan tudhatjuk, hogy az alapgyakorlatokat helyesen végezzük, és a megfelelő eredményt kapjuk?

Ha tested szivárványfénnyé válik végül, akkor teljesen megvalósítottad az értelmét…(nevet) Valójában azt fogod érezni, hogy a zavaró érzelmeid mérséklődnek, a pozitív érzések viszont növekszenek benned, azt érzed, mintha hegynek felfelé vezetnél. Nehéz lehet, de ha a tükörbe pillantasz, azt látod, hogy egyenesen felfelé tartasz. Tehát a zavaró érzelmek csökkenése és a pozitív belső állapotok növekedése talán a legvilágosabb jele, hogy jól csinálod. Azonban fontos tudni, hogy nem csinálhatod rosszul, nem hibázhatsz a mi módszereinkkel. Ha nem látod úgy, hogy fejlődsz, valószínűleg csak vak vagy.

Az alapgyakorlatok befejezése után néhányan kevesebbet meditálnak, kevesebb erőfeszítést fektetnek a meditációba. Mit gondolsz erről?

Amikor az emberek megkérdezik, hogy végezzék-e el többször a ngöndrót, azt felelem neki, amit Kalu rinpocse mondott. „ Egy ngöndro olyan, mintha egyszer mártanánk vízbe a zokninkat. Ha valóban jól akarod érezni magad, érdemes többször vízbe mártani azt a zokni”. Látható, hogy ez jobban hasznára válik az embereknek.

Milyen hosszan végezzük a 16. Karmapa-meditációt a központban, és meddig tartson a mantraszakasz?

Szerintem meg kell kérdezni az embereket, mennyi idejük van. Ha egyvalakinek mennie kel,l viszont a többieknek van egy órájuk, vagy több is, meg kell adnunk neki a lehetőséget, hogy csendben időzzenek. Az emberek a nyugodt időzést keresik, hiszen gondolatok és érzések tengerét élik meg naphosszat, ezért szeretik, ha van idejük nyugodtan és könnyeden üldögélni. Ezt pedig leginkább a mantraszakasznál kapják meg. Ha az embereknek van egy órájuk, de egyiküknek csak egy negyed, akkor mondjuk neki azt, hogy: „Ha majd lesz időd, olvasd el a meditáció végét, és holnap találkozunk.” A többiek meg 300, 500 Karmapa Csennót csinálnak, és ez nagyszerű. És nagyon hasznos is, de tudnunk kell, mit szeretnének az ügyfelek, és azt adjuk nekik. Nem ülhetünk ott, mantrázva, miközben feleségeik elmenekülnek, szeretőik elmenekülnek, gyerekeik éhen halnak, aztán meg újra munkába kell állnunk. Tehát kérdezzük meg előtte őket, hogy mennyi idejük is van.

A 8. Karmapa-gyakorlattal kapcsolatban van még egy-két említenivaló. Amikor iskolások vagyunk, szigorral bánnak velünk, el kell végeznünk dolgokat, amikor viszont 8. Karmapát végezzük, az már olyan, mintha egyetemre járnánk. Mi választjuk ki a tantárgyat, mi döntünk: elmegyünk-e az adott előadásra, vagy nem. Felnőttünk, elvégeztük a ngöndrót, és a nyitott térben vagyunk: tényleg a tudattal dolgozunk és eredményeket kapunk. Akik a középiskolából az egyetemre kerülnek, úgy találják, hogy már senki nem mondja meg, mit kell tenniük, azonban beszippant minket – már belülről működik, nem kívülről.

Milyen hosszúak legyenek a nyilvános meditációs ülések?

Fél óra, tízperces mantraszakasszal. Ha az embereknek van idejük, akár fél órán át is mantrázhatunk. Ha sok az új ember, csináljuk a félórás, hagyományos verziót, ha újra és újra jönnek, kérdezzük meg tőlük, mennyi idejük van.

A 16. Karmapa-meditáció mantraszakaszának elején néhányszor hangosan, közösen ismételjük a mantrát. Van jelentősége annak, hány mantrát mondunk együtt hangosan?

Nincs. Néhányszor közösen elismételjük azért, hogy az emberek megismerjék, mit és hogyan kell mondani. A szám nem fontos, nincs számmisztikailag jelentősége.

A 16. Karmapa-gyakorlat gurujóga meditáció. Mit jelent a lámával való azonosulás a meditációban?

Azt, hogy nem különbözünk az inspiráció szintjétől. Hogy teljesen otthon érezzük magunkat ebbe, és ezzel dolgozzunk.

A Gyémánt Úton a láma jelent mindent – ezt nem könnyű megérteni. Hogyan kerülhetjük el a szektásságot?

A láma tudatunk tükre. A láma Buddhát képviseli. Tanításokat ad, a szanga fejeződik ki benne. Energiája az áldás, módszerei a jidam, aktivitása a védelmező. Valójában minden tőle jön. Mondhatjuk azt, hogy egy láma olyan, mint a tiszta fény – egy prizmára irányítod, és megkapod az összes különböző színt. A külső aspektusok a Buddha, dharma, szanga, a belsők pedig a láma, jidam, védelmező. Ezek mindegyike a tanítótól jön.

Hogyan dolgozhatunk a tanítóval való kapcsolaton keresztül?

Először is gondoljunk arra, hogy a kizárólagos oka annak, hogy magas szinten láthatjuk a lámát, hogy belül mi is rendelkezünk a kvalitásaival. Ez rendkívül lényeges – a tanítóra ne mint egy személyre, hanem mint tudatunk tükrére tekintsünk. Próbáljuk a tanítót a legmagasabb szinten látni, mivel ha egy Buddhát csupán hétköznapi személyként látunk, valószínűleg semmit se fogunk tőle tanulni. Ha viszont egy hétköznapi személyre úgy tekintünk, mintha Buddha lenne, és ezzel párhuzamosan korrekt tanításokat ad, megvilágosodunk. Ez azért van így, mert valójában már minden bennünk van. A tanítók, a Buddhák csupán tükröt tartanak saját arcunk elé. Ezért nagyon okos dolog a tanítót magas szintűnek látni. Nem a tanító érdekében, ő csak a privát életét veszti el, hanem azért, mert így többet tanulunk. Ha a tanítót magas szinten látjuk, meghallgatjuk őt, ha meghallgatjuk, gyakorolni fogunk, ha gyakorlunk, eredményeket kapunk, ha eredményeink lesznek, az a hasznunkra válik. Ellenőriznünk kell persze, hogy tanítót elismerik-e saját tanítói, és azt teszi-e, amit mond. Azonban a tanítót nehéz ellenőrizni. A tibetiek azt mondják, hogy nehéz egy magasabb hegyet megvizsgálni egy alacsonyabbról. Hasonlóképp, a tanítót is nehézkes megvizsgálni. Lopön Cseru rinpocse azt mondta – és ezt Meggie mindig újra és újra megemlíti -, hogy csak mi magunk és Buddha tudja, mit teszünk. Tehát nem kell népszerűnek lennünk, csak Buddhának és magunknak tartozunk elszámolással. Jó ötlet tehát a tőlünk telhető legjobbat tenni.

Néha, amikor egy láma energiamezejében vagyunk, vegyes érzések jelennek meg, nem kizárólag öröm, hanem ellenszerv és düh. Ez mit jelenthet?

Érdekes dolog, emlékezeteim szerint nekem egy lámánál volt hasonló. Egy másik kolostorban élt, ahol a legcsodálatosabb szinkópál zenét játszották, és náluk voltak a legkitűnőbb pudzsák a világon. Ott ültem, ő csak játszott, és engem egyre jobban irritált. Megkérdeztem magamtól: „Mi van veled? Ez az ember valószínűleg egy magas szintű bodhiszattva, téged meg egyre jobban bosszant.” Aztán rájöttem, hogy csak lojális voltam, mivel Kalu rinpocsénak rengeteg problémája volt vele. Amikor e két nemes öregúr Dharamszalában találkozott, az külön „élmény” volt…. Nekem valójában semmi bajom nem volt vele, csupán lojális voltam Kalu rinpocséhoz – és ez az érzés jelent meg bennem. Persze nagyon meglepett, hogyan történhet ilyesmi….

És mi a helyzet akkor, ha velünk történik meg?

Ha a legmagasabb szinten látsz engem, akkor jó napod van, sokat tanulhatsz, ha viszont rengeteg hibát látsz bennem, akkor rossz napod van. Fontos tudni, hogy a tanító a tőle telhető legjobbat teszi. A másik fontos dolog, hogy a tanítások passzoljanak. Be kell ismernem, én mindig leellenőriztem a tanítóimat. Karmapa sofőrje voltam egy időben. Nepál és Szikkim útjain közlekedtem fel-le, ugyanis így kaphattunk tartózkodási engedélyt Szikkimbe ’71-ben. Hamar észrevettem, hogy a tanítóim lazák voltak-e vagy sem, miközben vezettem. Tehát a félelemnélküliséget, spontán örömöt és kemény munkát –azaz az aktív együttérzést – figyelem a tanítókban.

Hogyan kerületünk közel a lámához (persze nem fizikai értelemben)?

Nézd meg, mit csinál és legyél abban a partnere. Pillants rá az internetre, nézd meg, miben segíthetsz. Mi már nem az a generáció vagyunk, akik mély és hosszú érzelmekkel bámulnak egymás szemébe, ehhez túl elfoglaltak vagyunk. Mi munkásgeneráció vagyunk. Tehát kerülj az energiamezejébe, segíts neki. Magyarán, ne személyes szinten próbálj közeledni, hanem a munka szintjén.

A te tanítványaid vagyunk, a te tanácsaidra hagyatkozunk. Karmapa pedig a vonalunk szellemi vezetője. Hogyan működött ez régen Tibetben, amikor rengeteg különböző láma volt a saját tanítványaival? Mi volt a Karmapa pozíciója és funkciója?

Többé kevésbé ugyanez. Akkor különböző kolostorok voltak, ma különböző szervezetek vannak. A Karmapák ellátogatnak ezekhez, átadnak bizonyos áldásokat, bizonyos beavatásokra és bizonyos tanításokat – ez a faladatuk. Karmapa tehát ezt teszi, mi pedig támogatjuk ebben. A világiaktól pénz kap, Tibetben kolostorokat támogat. Mi ugyanezt tesszük: pénzt kapok az emberektől, támogatom a csoportokat – így működik a dolog.

Akad olyan idős tanító Keleten, akihez érdemes ellátogatnunk, hogy aztán meglegyen a kapcsolat a következő életében?

Úgy gondolom, ezek a tanítók már mind meghaltak. Amikor Hannah és én 35 évvel ezelőtt Keletre látogattunk, még mindannyian éltek. Azért voltak különleges lámák, mert 30 évet töltöttek meditációval. Mostanra viszont mind halottak. Az idős szakja láma például, akitől Karmapa a beavatásokat kapta, már rendkívül szemilis volt, teljesen már világban járt. Ez így van, az igazán erőteljes lámák meghaltak. A legtanultabbak talán még mindig Keleten vannak, de a legerőteljesebbek közül sokan már Nyugaton. Akit talán érdemes felkeresni, az Gyatrul rinpocse tanítója, egy New Yorkban letelepedett kenpo.

Mit tehetünk Gyalva Karmapáért?

Gyakoroljatok szorgalmasan, és építetek egy olyan helyet, ahol nyugodtan lehet. A legutóbbi európai látogatásán készül néhány érdekes kép. A Franciaországban készült felvételeken Karmapa ünnepélyes és merev, amikor viszont nálunk volt, fülig ért a szája. Ezt ti is láttátok. Szerzetesnek kell lennie, mivel másképp nem kapna pénzt a kínaiaktól, és nehéz helyzetben lenne, mivel rengeteg nő próbálna kikezdeni vele. Ez már Dzsamgön Kongtrul rinpocsével is így volt – úgy kellett eltávolítanunk a hölgyeket éjszaka a szobájából, akik mind azt rótták fel neki, hogy nem igazi bodhiszattva, amiért nem törődik a nőkkel.

Mit tehetünk érted?

Amikor beavatásokat kaptunk Karmapától a közepe táján egyszer csak ismételnünk kellett valamit tibetiül, ami egy szamajának (köteléknek) tünt. Például megígértük, hogy minden nap gyakorolni fogjuk a 8. Karmapa-meditációt. Ezeket a kötelékeket elég nehéz megtartani….

Több, mint nehéz. Azonban minden buddhának azonos a lényegisége. Minden Karmapának azonos a lényegisége. Ha rendszeresen végzed a 16. Karmapa-gyakorlatot, akkor az összesen meditálsz.

Lopön Csecsu rinpocse a beavatásokat áldásként adta. Ez most azt jelenti, hogy amennyiben tudjuk, hogy a beavatásokhoz fogadalmak kapcsolódnak majd, át kell gondolnunk, hogy képesek vagyunk-e megtartani ezeket, és esetleg nem részt venni a beavatáson?

A régi Indiában az emberek mindössze egy beavatást kaptak, és azt gyakorolták egész életükben, - legyen az a Legmagasabb Öröm Buddhája (Demcsok) vagy Ó Gyémánt (Hevadzsra). Egy beavatást kaptak, és azt gyakorolták egész életükben. Ezért van az, hogy minden beavatásnál megfogadjuk, hogy jidamként gyakoroljuk azt. Miután azonban a tanítások eljutottak Tibetbe, ott rengeteg tanítás összpontosult, számos magától Guru Rinpocsétól, az egész dolog sokkal nyitottabbá vált annál, mint Indiában volt, és az emberek félni kezdtek, hogy a nagy kavalkádban elvesztenek valamit. Ezért aztán elkezdték a beavatásokat nagy csoportoknak adni. A nagy csoportoknak adott beavatások ezért nagyon hasznosak-hiszen így nem veszik el semmi. Azonban azon fogadalom megtartása, miszerint jidamként gyakoroljuk a kapott beavatást, lehetetlen. Hannah és én régebben egyszer hat hónap alatt kétezer beavatást kaptunk, a teljes nyingma átadást. A végén itt is mindenki megfogadta, hogy jidamként fogja gyakorolni őket. Pusztán arról van szó, hogy meg kell értenünk: a Buddhák lényegiségüket tekintve egyek. Nem különböző személyek, hanem tudatunk tükrei- és így kell dolgoznunk velük…

(Készült a 2005-ös oroszországi túrán

Készítette a cseh Buddhizmus Ma szerkesztősége

(Jan Matuska és Klara Kazelle)

vissza a listához

LÉGY EGYENES ÉLVEZD EZ ÉLETET, MARADJ FRISS ÉS INSPIRÁLÓ! 4

Buddhizmus ma: mi a célja a központoknak? 4

Ez a te ötleted volt, vagy a 16. karmapáé? 4

Hogyan maradhatnak a központok mindig frissek? 4

Néha szervezünk elvonulásokat utazótanítók nélkül is…. 5

Gyakorlóvonal vagyunk. sokan az alapgyakorlatokat végzik fő gyakorlatként. honnan tudhatjuk, hogy az alapgyakorlatokat helyesen végezzük, és a megfelelő eredményt kapjuk? 6

Az alapgyakorlatok befejezése után néhányan kevesebbet meditálnak, kevesebb erőfeszítést fektetnek a meditációba. Mit gondolsz erről? 6

Milyen hosszan végezzük a 16. Karmapa-meditációt a központban, és meddig tartson a mantraszakasz? 6